Térkép - Ravenna (Provincia di Ravenna)

Ravenna város Olaszországban, Emilia-Romagna régióban. Ravenna megye székhelye. Csatorna köti össze az Adriai-tengerrel. Történelme során a Nyugatrómai Birodalom, majd az Osztrogót Királyság, majd a Ravennai Exarchátus fővárosa volt, most Ravenna megye székhelye. A Ravenna-Cerviai főegyházmegye érseki székvárosa. Kora keresztény műemlékei az UNESCO világörökség listáján szerepelnek.

Ravenna Itália egyik legrégebbi városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Későbben gallok és azután rómaiak birtokába került. I. e. 88-ban a város lakói római polgárjogot nyertek.

Augustus császár a város közelében fekvő Classis kikötőjét a birodalom második legfontosabb hadikikötőjévé, az adriai hajóraj állomásává tette. Később azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta állomását áthelyezték.

A kikötőváros temetőjében i. sz. 2. századra datálható keresztény feliratok tanúskodnak az új vallás megjelenéséről. A város mártírja és védőszentje Szent Apollináriusz, akinek idejét a 2. századra becsülik, de valójában csak legendákban bukkan fel. A város első történelmileg hiteles püspöke Severus, aki részt vett a sardicai (Szófia) zsinaton 343-ban.

A város virágkorát akkor élte, mikor Flavius Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugatrómai Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.

A folyamatosság jegyében a nyugat-római birodalom fővárosa a kelet-római császár felsőbbségét többé-kevésbé elismerő germán államok székhelye maradt (a királyok a kelet-római császár megbízásból a trónt elfoglaló szkír/rúgi Odoaker, majd az azonos megbízásból érkező, a keleti gót királyságot létrehozó Nagy Theodorik és utóda voltak). I. Justinianus hadjáratában újraegyesítette keleti birodalmát az itáliai területekkel, így Ravenna 540-től a longobárd hódításig, 751-ig a bizánci exarchátus központja lett. Aistulf longobárd király uralmának Kis Pipin frank király vetett véget 756-ban, amikor az exarchátus területét Rómának, a pápai államnak engedte át. A pápai uralomtól való elszakadás érdekében a város a német császárok pártjára állt. A pápai és császári fennhatóság között őrlődő város élére 1218-tól kezdve a pápai érzelmű Traversarik, 1275-től a 15. század elejéig pedig a Polenta család küzdötte fel magát.

1441-1509 között a velenceiek birtokolták, majd 1509-ben II. Gyula pápa és a Cambrai-i Liga szerezte meg. 1797-1815 között Napóleon parancsolt, majd az olasz állam egyesítéséig, 1860-ig ismét pápai birtok volt.

1512. április 11-én itt vívta ki győzelmét a spanyol csapatok felett Gaston de Foix francia hadvezér, Nemours hercege, XII. Lajos francia király unokaöccse, aki ebben a csatában el is esett.